Csenge Varga

Bemutatkozás objektíven

- Ne haragudj.. De te minek örülsz állandóan? - kérdezte egyszer egy munkatársam, két sajtburger menü kiadása között. A kérdés nem volt offenzív, inkább kíváncsi és olyan mint aki tényleg nem érti mi a helyzet. Mármint komolyan.. Miért vagy ilyen?

Sok ember arcán szoktam látni, hogy összezavartam őket és nem tudnak hova tenni a rendszerben, ahova általában mindenkit elhelyeznek. Balra akiket nem kedvelnek, jobbra akiket igen alapon. Egyszerű emberi ítélkezés, néha egy kis biológia segítségével.

Azonban egy olyan végtelenül fura és naiv ember mint én, feladja nekik a leckét. Nem hibáztatom őket, mert aki folyton vidám és bohóckodik általában vagy hazug és titkol valamit, vagy csak friss szökevény az elmegyógyintézetből. Nos, én egyik sem vagyok, csak egy egyszerű optimista.

Életemben nagyon sok iskolában megfordultam már, folyton költözni, változtatni kellett, ami miatt számos barátomat, ismerősömet voltam kénytelen otthagyni és elfelejteni. Az újabbnál-újabb közösségekben és helyeken muszáj volt alkalmazkodni, megtalálni a helyemet az idegenek között. Sosem egyszerű “új gyereknek” lenni. Van egy mese, ahol egy ember a hegyről a völgybe vándorol, és útja során találkozik egy szerzetessel aki a földeken dolgozik.

- Milyen a falu a völgyekben? - kérdezi a vándor.

- Milyen volt az ahonnan jöttél?

- Rossz, tele barátságtalan emberekkel.

- Akkor itt is rossz lesz. - Pár óra múlva egy másik vándor is megtalálja a szerzetest és megkérdezi ugyanazt.

- Milyen a falu a völgyekben?

- Milyen volt az ahonnan jöttél?

- Nagyon jó, az emberek barátságosak és segítőkészek voltak.

- Akkor a völgyben is jó helyed lesz.

Ahogy a mese, tanítás is pontosan elmondja, minden szituáció attól függően változik, hogy mi hogyan állunk hozzá. És ha a világ egy rossz hely, akkor csak akkor lehet változtatni, ha pozitívan vágunk bele a problémák megoldásába. Ezért bátran mondhatom, hogy optimistának lenni legtöbbször előnyt jelent,

Pozitívnak lenni egy kilátástalan helyzetben erőt ad és motivációt, hogy például “mi akkor is megcsináljuk” vagy “jó lesz ez”, és enged olyan megoldásokra rávilágítani amik mindenkinek nyereségesek és a végén kompromisszumot köt. Persze semmi nem lehet csak jó tulajdonság, ennek is erős hátulütői vannak.

Például egy optimista ember a lehetőségeket feltétel nélkül elfogadja, kérdés nélkül belevág a kihívásokba nem törődve a lehetséges veszélyekkel. Félelem nélkül döntéseket hoz és kockázatot vállal, mert túlbecsüli a lehetőséget és alul a rizikót. Ezzel bajba sodorhatja nem csak önmagát hanem más embereket is. Ez naivitást eredményez.

Naivnak lenni nem csak azt jelenti, hogy az összes szót elhisszük, amit a részeg tengerészek mesélnek a tengeri szörnyekről. Sokszor, és nálam is, ott mutatkozik meg, hogy mindenkiben a jót látjuk meg elsőként és a negatívat még csak nem is merjük feltételezni. Nyílt terepet adva olyan embereknek akik ezt ügyesen ki tudják használni.

A tavalyi évet iskola nélkül hagytam, mert nem sikerült a felvételi az egyetemre ahová menni akartam. Ezért, hogy életben maradjak meg az albérletet is fenntartsam dolgoznom kellett és a választás a Mcdonaldsra esett. Mert hát “miért is ne, biztos vicces”. Alkalmaztak is már az első héten, munka ruhával, beosztással, kajával, mindennel együtt. A kasszában kaptam helyet, gondolták jó arc vagyok, tudok angolul, meg az embereket is szeretem, akkor a vendégeket is fogadhatom. Egy ideig zökkenőmentesen ment a munka, egy két mogorva, lenéző embert leszámítva, még élveztem is a dolgot. Aztán egy napon két fiatal lány jött hozzánk vásárolni.

- Na mit vegyünk Marus? - kezdte az egyik fennhangon, rám nézve de nem hozzám beszélve. Egyik könyökével támaszkodott, másik kezével pedig frissen manikűrözött ujjaival a pulton zongorázott. A mozgásra a kezén lévő arany ékszerek vadul zörögni kezdtek, gyűrűk, karkötők és egyéb drágának kinéző cicomák. A másik karamella színű lány is mellé tántorgott és együtt hosszasan a menüt bámulták. Össze-vissza dobálóztak a lehetőségekkel mit vegyenek. Ha az egyik kellett a Marusnak, a másiknak nem tetszett. Ha a másik választott valamit, a Marus nem akarta. Pár perc harsány válogatás után közölték mit akarnak: egy pici olcsó tételt a választékból, amit húszezressel kívántak kifizetni. Libegtette előttem, hogy nézzem meg szépen, oda fogja adni miután visszaadtam és megcsináltam a rendelést. Mondtam, hogy adja oda aztán visszaadok.

- De nézd, lerakom a pultra itt lesz, majd utána. Addig te szépen csináld meg a dolgod. - Ilyenkor az embernek sem rasszistának, sem bizalmatlannak nem kell lennie ahhoz, hogy észrevegye az átvágást. Egyszerűen csak normálisnak. De én nyilván nem akartam rosszat gondolni róluk, meg sem fordult a fejemben, hogy bárki képes lenne ilyen gonoszságra. Ezért szépen odaadtam nekik a visszajárót, ők meg kisétáltak a pénzemmel. Ez történik ha valaki feltétel nélkül megbízik idegenekben.

Az érdekes az egészben, hogy egy kis fizetés levonás után én mégis örültem. Mert az optimizmus hajlamos kiütni a rossz élményeket és egy ideális tanulságot rakni a helyébe. Ez egy ördögi kör amire lehet, hogy egyszer a nadrágom is rámegy, de belső értékileg sosem vesztek mert csak a jó oldalát figyelem. És ez az értékes az egészben. Akármennyiszer is megjárom miatta, az optimizmust nem adnám senkinek.